Egy patkányt szeretnék...

Sajnos sokan úgy kezdenek bele a patkánytartásba, hogy csak egyet szeretnének hazavinni. Az egyik legnagyobb tévhit, hogy ha a patkány egyedül van, akkor jobban fog szeretni minket. Ez nem így van, a patkány borzasztó társas lény, nem tehetünk annál rosszabbat vele, ha egyedül tartjuk. Kolóniában élnek, akkor lesznek kiegyensúlyozottak, ha minden szociális igényük kielégítésre kerül. El fogunk tőlük olvadni amikor együtt alszanak, kurkásszák egymást vagy villámgyorsan fogócskáznak. 

Egyneműeket tartsunk együtt, az ideális csapat a 3 vagy több egynemű patkány megfelelő méretű ketrecben. Természetesen ha nem engedhetjük meg magunknak a három patkányt, jól ellesznek ketten is, csak egyedül tilos őket tartani. Az egyedül tartásnak több hátránya is van, többek között félősebb lesz, nem lesz mellette senki aki bátorítja a gazdik felé. Agresszívak lehetnek a félelemből kiindulva, egy halálra rémült állat védekezésképpen haraphat. Annyira fejlett az agyuk, hogy egyedül tartva depressziósakká válnak, mely viselkedésbeli/személyiségbeli torzulásokat eredményez. Odáig is fajulhat a dolog, hogy soha többé nem lesz képes együtt élni fajtársaival, ha később társat szeretnénk neki. Annyira felőrli az egyedüllét, hogy betolakodónak tekint egy idő után minden patkányt. Mi nem vagyunk nekik teljes értékű társak, nem alszunk velük együtt, nem tisztogatjuk egymás szőrét, nem tud velünk parkány módon kommunikálni és ami a legfontosabb, nem vagyunk vele éjjel nappal. Ha nem szeretnénk legalább kettő patkánybabát válasszunk más állatfajt. Vannak olyan rágcsálók, amelyeket kifejezetten egyedül ajánlott tartani.