Szín: Brit-kék vagy amerikai kék

A színeknek két fő csoportja van, az "agouti színek" és a "nem agouti színek". Jelenlegi modelleink a második kategóriába sorolhatóak. Ez a szín igazán különleges, képes keveredni más színekkel, ugyanakkor szerintem önmagában a legszebb. Imádom, nem tudok vele betelni, de úgy vettem észre külföldön is nagyon szeretik.

A kék(szürke) szín borzasztó sok árnyalatban képes mutatkozni, a sötétszürkétől egészen a gyengéd hamuszürkéig. A brit-kék ennek a skálának a sötét végén helyezkedik el. Először 1990-ben fedezték fel. Ekkor még nagyon gyengécskék voltak, vérzékenyek, bőrbetegségekre és allergiára hajlamosak. Sok-sok évnyi szelekeltív tenyésztéssel ma már többnyire olyan erősek és egészségesek mint bármely más társaik. Magát a színt nehéz tökéletesen kihozni, sokszor ezüstösödnek, azaz megjelennek a bundában fehér szálak és gyakori a foltosodás is, barnás elszíneződések a bundán. Általában a bunda színe sem elég sötét a valódi brit-kékhez. Egyesek azt állítják, hogy azért ilyen sokrétű ez a szín, mert egy másik lokuszon is lehetnek módosító allélok. Mások szerint ugyanazon a lokuszon vannak különböző allélok. Ezeknek kérdéses az egymásra gyakorolt domináns-recesszív hatásuk. Lassacskán elérek én is oda, hogy egy kicsit mélyebben bele tudjam magam ásni a témába.

Az AFRMA (American Fancy Rat & Mouse Association) szabvány a következő: Mély palaszürke színe legyen barna foltok nélkül. Ezüstösödés nem megengedett. A hasi szín megegyezik a bunda háti színével. Az aljszőrzet felé haladva halványszürke színnel rendelkezzen. Szemek sötét vörösek vagy feketék.